Dávid megénekli, mint hallotta az Úr hangját a mennydörgésben és
látta erejét a szélviharban. A vihar utáni csendben, miután
megtapasztalta Isten eget-földet megrázó erejét, boldogan hirdeti,
hogy az Úr erőt fog adni népének. Ő, aki biztosan röpíti a
villámcsapásokat, sasszárnyon hordozza megváltottait. Ő, aki hangja
erejével megrázza a földet, megrettenti hívő gyermekei minden
ellenségét, és békességet ad az övéinek. Miért vagyunk gyöngék, amikor
Isten erejéhez menekülhetünk? Miért vagyunk nyugtalanok, amikor az Úr
békessége a miénk? Jézus Krisztus, a hatalmas Isten a mi erőnk:
öltözzük fel Őt, és így induljunk a szolgálatba. Az Úr Krisztus a mi
békességünk: csendesedjünk el és találjuk meg benne nyugalmunkat, és
legyen vége félelmünknek. Milyen nagy áldás, hogy Ő lehet a mi erőnk
és békességünk most és mindörökké!
Az az Isten, aki szelek szárnyán repül a viharban, uralkodik
nyomorúságaink viharai felett is és hamarosan békés napokat küld.
Megerősít életünk viharaiban, és örömteli dalt ad a szép időkben.
Kezdjük máris énekkel magasztalni Istenünket, aki erőnk és
békességünk. Félre a sötét gondolatokkal! Higgyünk és reménykedjünk! |