A feltámadt Krisztus egyik legérdekesebb megjelenése, olvassuk el az egész történetet. Jól ismeri Jézust a két tanítvány (nem a tizenkettő közül való), mégsem ismerik fel. Jézus már nem fizikai testben van jelen, csak akkor látják, ha Ő akarja, csak akkor ismerik fel, ha Ő megismerteti magát. De tanítani, irányítani tudja őket. Elég hosszú úton mennek együtt, örömmel hallgatják, de azt hiszik, idegennel beszélnek. Behívják, asztalhoz ültetik. Akkor is csak jellegzetes mozdulatáról, a kenyér megtöréséről ismerik fel. Hirtelen nincs is köztük. Mégis, holtbiztosan tudják, hogy Jézussal találkoztak. Így találkozunk mi is vele. Nem mindig tudatosul bennünk, hogy a szavak, amelyeket hallunk, az Ő szavai. De irányítani képesek lehetnek akaratunkat. Vannak boldog pillanatok, amikor felismerjük. Imádságunknak egy különös meghallgatása, egy mélyen átélt Isten-élmény, amikor tudjuk, világosan tudjuk, hogy vele találkoztunk. Boldog, aki ezt átélte. De anélkül is fel kell ismernünk, tudnunk kell, hogy jelen van, amikor az Úrvacsora kenyere megtöretik számunkra.