Azt mondják, ma egészen más a nők helyzete és a családok élete, mint a régi időkben, amikor a nőket elnyomták, valóságos rabszolgaságban éltek, semmi joguk nem volt. Ma bezzeg szabadok, egyenjogúak, boldogok. Kedves testvérem, hány ismerősödre ismersz rá keserűen elmosolyodva, amikor ezt az igét olvasod? Remélem, nem önmagadra? Az emberi természet akkor is ugyanaz volt, a zsémbesség és bosszúság sem változott. A papucsférjek sorsa akkor sem volt különb. Akkor is éppen úgy nevettek rajtuk mások, akik talán ugyanazt az igát húzták, de éppen a többiek kinevetésével próbálták eltakarni a maguk hasonló nyomorúságát. Nem jó megvetni a régieket, nem érdemes dicsekedni mai világunk nagyszerűségével. Igaz, akkor nem utaztak a Holdra, de otthon csak az volt boldog, aki ma, aki családi életét is Isten törvénye szerint tudta irányítani, szeretetben és egyetértésben. A zsémbes és bosszús asszonyok pedig mosolyoghatnak e szavakon, de próbáljanak úgy megváltozni, hogy másoknak véletlenül se jusson ez az ige eszükbe, ha velük találkoznak.