Isten népének útja mindig nehéz és veszedelmes. Több dologban különbözik más népektől. Az egyik, hogy mindig távoli célja van. Más népek örülnek, ha nyugodtan élhetnek, legfeljebb minél többet kívánnak a földi javakból. Isten népének feladata van. Vándor nép, a jövő felé néz és halad, Isten országát kell megvalósítania. Erre természetesen nem képes. Isten országát csak maga Isten valósíthatja meg, részletekben is, végső soron is. Ő maga kell, hogy vezesse népét, hogy abból valamit is elérhessen. Mózes jól beszél: ha Isten nem akar népe élére állni, akkor hagyjon békét neki. Élhessen a mindennapok egy helyben maradásában, ne zavarják idegen célok. De akkor már nem Isten népe. Azzá csak akkor válik, ha állandóan előtte áll Isten arca, aki vele jár, vezeti, eredményre juttatja. Mózes csak sejti, mi tudjuk, ezt az istenarcot Krisztusnak nevezik. Egyedül Ő vezetheti eredményre Isten megkülönböztetett népét és emberét. De csak együtt. Külön a néptől senki sem lehet Isten embere.