Ez az evangélium egyik legkedvesebb, legbiztatóbb története. Néhány komoly férfi lép be Péter szerény halászhajlékába. Élükön az Úr. A ház asszonyának ilyenkor pattannia kell. Hozni a lábmosó vizet, aztán valami ételfélét, ügyesen, gyorsan, ahogy illik. Hogy szégyellhette magát Péter anyósa, hogy ő ott fekszik az ágyban tehetetlenül, lázasan, rázza a hideg, mozdulni sincs ereje! Péter mentegetőzik, de Jézus oda se hallgat. Odalép az ágyhoz, rámosolyog a beteg öregasszonyra, fölébe hajol, megfogja a kezét, és magához emeli. Ez az egyszerű mozdulat többet mond az Isten szeretetéről, mint száz bölcs prédikáció. Ha nagyon szomorú és elhagyott vagy, lásd meg magad felett az Úr arcát! Rád néz, föléd hajol, kinyújtja a kezét, és magához emel. És egyből erőt nyersz a mai nap szolgálatára.