Nem szoktunk arra gondolni, hogy Jézus ma is ott ül a persely mellett, és nézi, hogy mit dobunk bele. Nemcsak a templomi persely mellett. Ugyanúgy tudja és számon tartja, mit áldozunk Isten és embertársaink ügyéért. Valljuk be, mi is csak a feleslegünknek egy kicsi részét. Az a vigasztaló, hogy mi is elég szegények vagyunk, nem olyan sok a feleslegünk. Isten elfogadja tőlünk a keveset is, éppen olyan értékben, mint a leggazdagabbak legnagyszerűbb ajándékát. Előtte sohasem a mennyiség számít. Ezen a téren sem az áldozat mennyiségét nézi, hanem azt, miről vagyunk képesek lemondani Isten vagy embertársaink hasznáért. Ha nem is vagyunk olyan bőkezűek, mint az az özvegyasszony, de tudunk legalább annyit adni, hogy egy kicsit megérezzük? Tanítványait, minket akar elgondolkoztatni a fenti példával.