A pünkösdi történet része ez az ige. Péter a most nyert Szentlélek hatása alatt elmondja első nagy beszédét, bizonyságtételét a megfeszített és feltámadt Messiásról. Bátran vágja a szemükbe: Megfeszítettétek évszázadok óta várt Messiásotokat! A Lélek nemcsak az apostolokban, a hallgatókban is működik. Micsoda pontos kifejezés: "Mintha szíven találták volna őket." Megértették, hogy nem egy érdekes történetet hallottak, hanem saját ítéletüket. És az életösztön rémületével kiáltják azt a szót, amely mindig a legelső és legfontosabb, ha Isten szava szíven talál bennünket: "Mit tegyünk?" Aki eljutott oda, hogy ezt a kérdést a szíve mélyéből felteszi, már elindult az üdvösségre vezető úton. De ahhoz az kell, hogy megértse, hogy engedetlenségével, önzésével, elkövetett bűneivel maga is megfeszítette magában és a maga számára azt a Megváltót, aki érte adta életét, hogy életet adjon neki, akire a legnagyobb szüksége van, aki nélkül elveszti mindazt, amiért érdemes élni. Hiába az emberiségnek minden bölcsessége és hatalma, Isten a megfeszített Krisztust tette Úrrá az egész világ, hívők és nem hívők felett.