Virágvasárnap mutatkozott meg nyilvánosan Jézus hatalmi igénye és népének boldog felismerése. Természetesen nem tetszett ez azoknak, akik magukat tartották bölcseknek, és a maguk igazsága tudatában népük vezetőjének és tanítójának. A boldog, ujjongó sokaság között sötéten állnak és morognak. Pedig ők is örülhetnének, sokkal többet nyernének vele. Nekünk nem kell olyan meszszire mennünk, ma is halljuk a sötét morgást: Hallgasson már el az a régi, elavult mese! Az egyháznak nincs helye a valós életben! Hiába. Felszabadult, boldog öregek köszöntik az újra bevonuló Királyt, fiatalok éneklik az öröm dalát, minden okvetetlenkedés ellenére ma is zeng, ezután is zengeni fog a kórus: "Áldott a Király, az örök Úr!" És ami a legérdekesebb: ma valóban elhalkult az ének, kevesebben vannak, akik Krisztust dicsőítik. De már kezdenek megszólalni a kövek: a természettudomány eredményei mind közelebb visznek az élő, tudatosan alkotó Teremtőhöz, az orvosok egyre jobban felismerik a hit fontosságát a mindennapi egészségben. Az az üzenet is megvalósul: "A kövek fognak kiáltani."