Sok keresztyén ember van, aki jól ismeri a szeretet parancsát, és igyekszik is azt gyakorolni. Szereti Istent, gyakran és sokat imádkozik. Szereti az emberiséget, szereti egyházát, szereti nemzetét, gyönyörűen tud mindezekről beszélni. De nem szereti a saját gyülekezetét, mert sem a lelkész, sem a hívek nem kedvére valók. Nem szereti faluja népét, mert azok mind gonoszok. Nem szereti családját, munkatársait, mert azok se szeretik őt. Honnan tudhatja, hogy ő Isten szerint szeret? Igénk világosan beszél: semmit sem ér a szóban élő szeretet. A szeretet állandó készség javát szolgálni annak, akit szeretünk. Cselekedettel. Mindegy, hogy megérdemli vagy sem. Mindegy, hogy viszontszeret vagy nem. Mindegy, hogy vonz az egyénisége vagy éppen taszít. A szeretetnek csak két alanya van: a szerető Isten és a szerető ember. A többi csak tárgya a szeretetnek. Ez az isteni igazság, ezt kell cselekedettel szolgálni. Ez igazolja Isten gyermekeit.