|
Május 24.
|
"És amikor [Jézus] asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük."
Lukács 24,30-31
|
A feltámadt Krisztus egyik legérdekesebb megjelenése, olvassuk el az egész
történetet. Jól ismeri Jézust a két tanítvány (nem a tizenkettő közül
való), mégsem ismerik fel. Jézus már nem fizikai testben van jelen, csak
akkor látják, ha Ő akarja, csak akkor ismerik fel, ha Ő megismerteti
magát. De tanítani, irányítani tudja őket. Elég hosszú úton mennek együtt,
örömmel hallgatják, de azt hiszik, idegennel beszélnek. Behívják, asztalhoz
ültetik. Akkor is csak jellegzetes mozdulatáról, a kenyér megtöréséről
ismerik fel. Hirtelen nincs is köztük. Mégis, holtbiztosan tudják, hogy
Jézussal találkoztak. Így találkozunk mi is vele. Nem mindig tudatosul
bennünk, hogy a szavak, amelyeket hallunk, az Ő szavai. De irányítani
képesek lehetnek akaratunkat. Vannak boldog pillanatok, amikor
felismerjük. Imádságunknak egy különös meghallgatása, egy mélyen átélt
Isten-élmény, amikor tudjuk, világosan tudjuk, hogy vele találkoztunk.
Boldog, aki ezt átélte. De anélkül is fel kell ismernünk, tudnunk kell,
hogy jelen van, amikor az Úrvacsora kenyere megtöretik számunkra.
|
Krisztusom, Te ugyanolyan valósággal vagy jelen az én életemben is, mint
ahogy szóba álltál tanítványaiddal feltámadásod után. Ők sem ismertek fel
azonnal, csak ha Te akartad, hogy felismerjenek. Én sem tudlak felismerni,
csak ha Te jelented meg magadat tudatom, érzésem, hitem számára. De nincs
nagyobb boldogság, mint azok a pillanatok, amikor teljes biztonsággal
tudom, hogy jelen vagy velem. Add meg nekem is ezeket a csodálatos
pillanatokat! Ha már megmutattad magadat, ne engedd, hogy megfeledkezzem
erről! Hadd tudjam, minden órában, hogy élsz és mellettem vagy! Ámen.
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|