A tanítványoknak igazuk volt. Mennyi jót lehetett volna tenni annak a kenetnek az árával! Ez a józan ész gondolkozása. Milyen öröm, milyen megkönnyebbülés az nekünk, hogy Jézus nem nekik ad igazat. Mert Jézus ismeri az emberi lelket, s azt, hogy sokkal értékesebb a szeretet pazarlása, mint a józan ész méricskélése. Mi lenne velünk, ha a szüleink, a feleségünk, a barátaink mindig kiszámítanák, hogy mennyit érdemes áldozni értünk? Milyen áldott érzés, mikor valakit nagyon szeretünk, s egy nagy bolondságot, egy esztelen nagy áldozatot képesek vagyunk hozni érte! Jézus annyira szeretett, hogy a keresztet vállalta értem. Micsoda értelmetlen pazarlása volt ez az Ő isteni gazdagságának! Megérte? Én döntöm el. Ha én nem vagyok képes életemet az Ő szolgálatába állítani, bizony, nem érte meg.