|
Február 9.
|
"Egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint..."
Máté 25,14-30
|
Isten teljes bizalommal nagy vagyont bíz mindnyájunkra: észt, erőt,
tehetséget, tudást, családot, munkát, valamennyi tulajdont, kinek-kinek
képessége szerint. Csak annyit kell tudnunk, hogy ez a ránk bízott vagyon
nem a miénk, hanem mindenestől az Övé. Mi csak annyiért felelünk, amennyi
ránk bízatott. Élhetünk vele, mintha a miénk lenne. Élvezhetjük
gyönyöreit, használhatjuk értékeit, de számadással tartozunk érte.
A tálentum hatalmas érték. Olyan nagy, hogy egyben használhatatlan. Fel
kell váltani ahhoz, hogy élni, gazdálkodni lehessen vele. Istentől kapott
képességeinket a szolgálat aprópénzére kell felváltanunk, hogy értéke
szaporodjék. Mivel fogsz Urad elé állni, amikor megkérdi, mire használtad
a kegyelmét, a rád bízott kincseket?
|
Jó Istenem, bocsásd meg, ha elégedetlenkedtem, mert több tálentumot
szerettem volna kapni Tőled és az élettől. Bocsásd meg, ha nem értettem
meg, hogy annak könnyebb, aki kevesebbet kapott, mert kevesebb a
felelőssége. Bocsásd meg, ha azt is elprédáltam, ami keveset kaptam, mert
nem értettem meg, milyen sokat használhattam volna vele, ha akaratod
szerint váltottam volna fel a mindennapi lelkiismeretes szolgálat
aprópénzére. De most is látom, még mindig mennyi kincsem maradt! Neked
köszönöm azokat: házastársam szeretetét, gyermekeim mosolyát, barátaim
megbecsülését, munkám eredményét, megannyi gazdagságát rám áradó
kegyelmednek. Ne engedd, hogy ezeket elprédáljam! Segíts, hogy naponta
tudjam szaporítani ajándékaidat mások életében, örömében! Add áldásodat
javaidra, hogy az én kezemben is áldássá válhassanak! Ámen.
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|