Sokan indultak Jézus után, amikor a négyezret kenyérrel és hallal jóllakatta. De amikor örök életről, engedelmességről, a lélek dolgairól, és főleg amikor a bűnökről beszélt, az már nem tetszett. Képzeljük el: a tömeg megsértve, dühösen távozik. Nem marad ott más, csak a tizenkettő. Jézus nekik is felajánlja: mehetnek, senkit nem tart vissza erővel. Péter, talán karját összefonva, némán nézi a távozó tömeget. Jézus szavára egyszerűen felel: Nincs hova mennünk. Te vagy az élő Isten Fia. Nálad van az örök élet. Maradunk. Mintha ma mondaná. Hatalmas tömegek rohannak el az egyháztól. Hova? Az ateizmus sivárságába, a babona idétlenségeibe vagy a kábítószerek kábulatába? Hol van ma olyan szó, olyan gondolat, olyan remény, ami megnyugvást adhatna? Belerohanni a vad tülekedésbe? Krisztus téged is enged, ha rohanni akarsz. De aki belekóstolt a Lélek adta nyugalomba és biztonságba, nem fog onnan elkívánkozni.