Az előző versekben a szép beszéd, a tudás, sőt a hit csődjét láttuk szeretet nélkül. Most az apostol még mélyebbre ás. Itt a legszebb tetteket találjuk, Krisztus tanításának és követésének legtökéletesebb gyakorlati megvalósítását, a teljes lemondás és az önfeláldozás vállalását. Mi kell még több a hiteles keresztyénséghez? A feleletet itt is a gyakorlat mutatja meg. Sok becsületes keresztyén családot láthatunk, ahol a tagok mindent megtesznek, jóakarattal, becsületből, nagy áldozattal, és mégis fázik az ember, ha a közelükbe kerül. Haszonról beszél az ige. Haszontalanná válik a legszebb önfeláldozás is, ha nem szeretetből fakad. Örülni kell annak, hogy együtt lehetünk. Örülni, ha a társunk ragyogó szemmel néz reánk. Örülni, ha úgy tudunk együtt imádkozni, hogy egymást köszönjük meg Istennek. Örülni, ha egy idegen ember mosolyogva lép ki házunk kapuján, mert azt a lelki meleget kapta meg, ami legjobban hiányzik a társadalmunkban. A szeretetnek ez az öröme az a haszon, ami nem vész el a halállal sem, amit átviszünk oda, ahol Krisztus örömmel vár, vágyik ránk, mert szeret.