| |
| Április 1.
|
Izrael, vagy: éjszakából világosságra
|
"...és amikor látta, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípöjének forgócsontját
és kiméne helyéből Jákób
csípőjének forgócsontja a vele való
tusakodás közben.
"
|
(1 Móz 32, 25)
|
Hogy értendő ez, hogy Isten nem tudott rajta
erőt venni? Hát erősebb volt Jákób,
mint Isten? A mindenható Isten szét tudná
zúzni az embert, de az emberi akaraton nem akar hatalommal
erőt venni. Magának az embernek kell azt önként
kiszolgáltatnia. Isten nem kényszeríti az
embert erőszakkal a megadásra. Belülről
kell annak jönnie. Az ember a lelkiismeretét el is
tudja hallgattatni! De amikor lelkiismeretének szavára
hallgat, az belülről győzi meg őt. Nem
tehet mást, kénytelen Istennek igazat adni. Tehát
az igazságnak az ereje az, amin keresztül meggyőzi
Isten az embert.
Van azonban egy másik erő is, amivel Isten meg
tud győzni. Ez az ő szeretetének hatalma,
mely által szívünket meglágyítja,
önzésünket megtöri s térdre kényszerít
bennünket. Persze Isten szeretete elől is el tud zárkózni
az ember, de mégis az igazsággal együtt ez
az az erő, mely önátadásra kényszerítheti.
Az igazság önmagában véve ezt még
nem végzi el. A szereteté a döntő szó.
Istennek azonban sok más egyéb eszköze is
van, hogy megtörjön minket. Valamikor Jákóbnál
a csípőjének a forgócsontját
ficamította ki. A régiek gondolkodása szerint
a csípőben összpontosult az erő. Isten
tehát mintegy az ő természeti erőit
bénította meg s rakott rájuk minden időkre
szóló féket. Így vett rajta erőt
Isten. Megéreztette Jákóbbal haragját,
megrettentette lelkét. Haragja azonban tulajdonképpen
nem Jákób ellen irányult, hanem bűne
ellen, régi gonosz énje ellen. Tehát Isten
nem ellenségünk. Mi vagyunk vele ellenségeskedő,
ellenszegülő viszonyban. Amikor az ember igazi ismeretre
jut el, megnyílik a szeme és felfedezi, hogy nem
Isten az ő ellensége, hanem ő ellenségeskedik
Istennel. Így Jákób lelkében is világossá
lett abban az órában: hiszen Isten jót akar
velem! Már húsz éve, hogy állandóan
szeretetével közelít felém. - Már
akkor, amikor a menekülés magános útját
járta, a sötét éjszakában ő
jött felé, de nem fenyegetőlég és
büntetőlég. Szeretetét és jóságát
ízleltette meg vele és ezt a vigasztaló biztatást
nyújtotta: Én veled vagyok. Isten tehát szerető
módon közelített Jákóbhoz s ez
a felismerés mélyen megalázta őt.
Isten erőt vett rajta és győzött.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
