| |
| December 6.
|
Isten meghallgat, de a maga módján
|
"Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük
vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő
szerint, annak legyen dicsőség az egyházban,
a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre,
örökkön órökkél!
"
|
(Ef 3, 20-21)
|
Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor
Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt
imádkozott. Talán még a börtönőrre
is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok
azokért, akik bántanak és üldöznek
titeket." De hogy Isten még az éjjel csodálatosan
ki fogja hozni őket a börtönből és
hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel
együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus
előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen
nem mertek kérni.
Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután
minden elképzelésen felül, túláradóan
cselekszik. Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná
az Urat, ha megszabadulna "töviseitől",
melyet a "Sátán ökölcsapásainak"
is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási
idő után másodszor, azután megint
várt. Végül újra, harmadszor is kérte
a szabadulást. Az Úr látszólag visszautasította
kérését, de mégis meghallgatta imádságát.
Feleletet kapott és megvilágosodott előtte
az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben
mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört
edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal"
többre jut, mint sértetlen emberi erővel. Ez
a drága Ige ezreket erősített meg már
azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret:
"Az én erőm erőtlenség által
jut el céljához."
Pálnak harmadik missziós útja végén,
a jeruzsálemi látogatás alkalmával
leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen
zsidóság orvtámadásaitól kellet
félnie. A rómabeli keresztyének imádságát
kéri levelében. Bizonyosan ő maga is imádkozott,
hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül
Júdeában (Róma 15, 31). De ez a kérés
sem talált meghallgatásra - látszólag.
A kezükbe esett. Mégis meghallgatta őt az Úr,
mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül
két évi fogságba. Pihenő időt
rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége
volt. Két év múlva mégiscsak eljutott
Rómába, de másképpen, mint ahogyan
gondolta. Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes
evangéliumát, nem úgy, mint világi
nagyság, hanem mint szegény fogoly. Az Úr
más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és
kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
