| |
| Március 1
|
Bűnismeret a törvény által
|
"Én pedig egykor törvény nélkül éltem. De a parancsolat eljöttével életre
kelt a bűn, én pedig meghaltam.
"
|
(Róma 7, 9-10)
|
Az apostol három állapotot különböztet
meg: törvény nélkül, törvény
alatt, törvényben. "Én pedig egykor
törvény nélkül éltem."
Ezzel az apostol nem gyermekkorának idejére gondol,
hanem életének arra a korszakára, amikor
az isteni akarat, a szent Isten követelményei a maguk
mélységében még nem értek el
a tudatáig. Így van ez a legtöbb emberrel.
Ismerik ugyan Isten parancsait, még hiszik is, hogy eleget
tudnak azoknak tenni, mivel kifejezetten nem vétenek annak
betűi ellen.
A törvény betűi szempontjából
Pál feddhetetlen volt (Fil 3, 6). Így vannak sokan
a keresztyén tanítással is. Értelmükkel
felfogják azt, de belső tartalma elől szívük
zárva marad. Csak akkor vált a bűn élővé
és égetővé Pál számára,
amikor belsőleg felfogta a törvény értelmét.
Előzőleg teljesen érintetlen maradt a szíve
ebben a tekintetben. De később különösen
egy parancs nehezedett súlyosan a szívére:
még csak ne is kívánd! Addig nem is gondolt
a törvénynek erre az oldalára. Úgy gondolta,
hogy "mindezeket megtartottam ifjúságomtól
fogva". A bűnről mint cselekedetről
gondolkodott. A szívből származó gonosz
gondolatokat és vágyakat a maguk szörnyűségében
nem látta meg. Milyen sokan vigasztalják magukat
azzal: "hiszen én semmi rosszat nem cselekszem! Ez
azt jelenti, hogy nem ismerik a bűnt a maga mélységében,
nem értik meg, hogy "belülről, az ember
szívéből származnak a gonosz gondolatok,
paráznaságok, lopások, gyilkosságok,
házasságtörések..." (Márk
7, 21-22). A lelkiismeret akkor ébred fel, amikor így
ismeri fel a törvény lényegét. Most
lesz az ember igazán bűnössé. Előzőleg
a bűn halott volt. Jelen van ugyan a lélekben, de
úgy, mint a test belsejében meghúzódó
betegség-csíra, melyet csak egy bizonyos gyógyszer
hoz elő. Amint az ember szívében megértette
az isteni törvényt - a rejtett gonosz napvilágra
kerül. Az önigazult ember, akinél hiányzik
a voltaképpeni bűnismeret, még élvezi
az életet és jól is érzi magát.
De élete csak látszatélet. Mihelyt a bűn
életre kel, egy haldoklási folyamat indul meg. A
gondatlan életnek és az önigazultságból
származó biztonságérzetnek vége.
A bűn szörnyű hatalma most lesz igazán
világossá az ember előtt. Ha be tudná
tartani a törvényt, ez életet jelentene a számára,
de mivel nem tudja, az kiszolgáltatja őt a halálnak.
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
