| |
| Június 8.
|
Vég nélküli magasztalás
|
"Az Úrnak kegyelmességeiről emlékezem, az Úr dicséreteiről, mind aszerint, amit
az Úr velünk cselekedett.
"
|
(Ézsaiás 63, 7)
|
Nincs áldottabb foglalatosság, mint Isten kegyelmes
tetteinek a visszaidézése! Eközben felismerjük
azt az előkészítő irgalmasságot,
amellyel Isten megtérésünk útját
egyengette. Bár még vakok és értelmetlenek
voltunk, Isten jóságos keze már formálta
életutunkat és készítgette a nagy
fordulatot. Az igazi szabadság és a belső
megbékélés utáni vágyakozás,
megkötözöttségünk fájdalmas
felismerése, anélkül hogy tudtunk volna róla,
közelebb vittek minket a Megváltóhoz. Ezután
kegyelmének teljes gazdagságával lépett
be életünkbe. Életünk legdöntőbb
órái ezek. A születésünkre
emlékeztetnek. Valami új kezdődik és
ezeknek az óráknak a hatása kiárad
az egész elkövetkező időre, még
az örökkévalóságra is. Nem felejtjük
el őket soha. Senki nem ragadja meg a kegyelmet azonnal
a maga teljes gazdagságában. Egyesek, akiket különösen
megkínzott lelkiismeretüknek a vádaskodása,
először talán a kegyelemnek bűnbocsátó
jellegét ragadják meg. Mások, akik esetleg
hosszú, de sokszor eredményetelen harcban álltak
a maguk bűneivel, a kegyelemnek minden akadályt
legyőző erejét ismerik fel, amely úrrá
lett a magunk tehetetlenségén. Életünk
további szakaszaiban a kegyelem újabb megtapasztalásai
jönnek elő.
Vajon megragadtuk-e már a kegyelem vigasztaló
és mindenre elégséges erejét? Nem
adtunk-e gyakran teret magunkban az elégedetlenségnek
és az aggodalmaskodásnak? És nem engedtünk-e
gyakran a gonosz és utálatos gondolatoknak, ahelyett
hogy a kegyelem által legyőztük volna azokat?
Mennyi mulasztás terhel minket ezen a téren! Most
látjuk csak igazán, hogy milyen megszégyenítően
nagy az a jóság és irgalom, amely minket
mindezek ellenére hordoz és nem vet el magától.
Továbbá van nevelő és fegyelmező
kegyelem! Gondoljunk csak a megaláztatásokra, amiket
Isten kegyelme küldött ránk azért, hogy
még több kegyelem befogadására legyünk
képesek. Ő "mértékkel" fenyített
meg minket. Ha Isten úgy bánna velünk, amint
azt megérdemelnénk, akkor mindent el kellene, hogy
vegyen tőlünk. Szét kellene zúznia minden
tagunkat, hiszen szinte valamennyit bűnre használtuk
fel. Csak az Ő jósága és kegyelme
az, hogy még nincs végünk. Könyörületességének
nincsen határa. Mennyi kegyelem, mennyi ok a hálaadásra!
- Olvasd el 1 Pét 5, 10-11 verseit.
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
