| |
| Augusztus 19.
|
A Lélek vezetése alatt
|
"Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.
"
|
(Róma 8, 14)
|
Isten gyermekeinek nemcsak dicsőséges előjogaik
vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is. Mint gyermekeknek
engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke
vezesse őket.
Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek
ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek
meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a
mennyei Atya akaratát. Olvassuk csak el az előtte
levő igerészt! Feltétlenül szükségesnek
mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel
megöldököljük. A test cselekedeteihez tartozik
például a harag és a türelmetlenség.
A Szentlélek ezek ellen törekszik. Engedünk-e
gyengéd és mégis erőteljes indításának?
Hallgatunk-e intésére, amikor forrni kezd bennünk
az indulat? Ő hallgatást parancsol. Helyet adunk-e
neki, vagy kitörnek belőlünk a haragos szavak?
Ha tisztátalan kívánságok mozdulnak
bennünk, elvágjuk-e útjukat azonnal, amint
a Lélek int? Vagy elhallgattatjuk Őt és átadjuk
magunkat tisztátalan fantáziánknak mindaddig,
míg képzelődéseink tetté érnek?
Ha gondolataink ferde utakon bolyongnak, visszahívjuk-e
őket, amint a Lélek emlékeztet, vagy odadobjuk
nekik a gyeplőt? A Szentlélek a szeretet királyi
parancsára ösztönöz. De vajon nem talál-e
minket éppen ezen a ponton restnek, mivel féltjük
a kényelmünket és nem akarunk mások
szolgálatában áldozatot hozni és elégni?
Azonnal követjük-e Őt, ha int, hogy tegyük
jóvá a szeretet parancsának megsértését
és kérjünk bocsánatot?
A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre
indít. Nem talál-e ellenállásra, mert
emberfélelem és a szenvedéstől való
félelem gátol minket? - A Lélek imádkozásra
és az Istennel való közösségre
indít, de néha késlekedünk, elfecséreljük
erőinket mindenféle munkában, ahelyett hogy
összpontosítanánk azokat az Ő szolgálatára.
Isten Lelke arra int, hogy kutassuk az Ő Igéjét,
de nincs időnk rá, értéktelen fecsegéssel
és kapkodó sokat-akarással gyengítjük
saját magunkat. Pedig Isten olyan gyermekeket akar, akikre
úgy jellemző az engedelmesség, mint ahogyan
a "gonoszság gyermekeire" jellemző a gonoszság.
Az engedelmesség új természetükké
lett az övéinek, ha nem is vagyunk mindjárt
tökéletesek benne. Fáj-e vajon minden engedetlenséged?
Megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor nem engedünk
indításainak. Ha tartósan megszomorítjuk,
végül is eltávozik tőlünk.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
