| |
| Január 26.
|
Kemény, de jóakaratú dorgálás
|
"Mérges kígyók fajzatai, ki figyelmeztetett titeket, hogy a bekövetkező harag elől meneküljetek?
"
|
(Lukács 3, 7)
|
Túlságosan kemények, szinte taszítók
Keresztelő János fenti szavai. De nem szidalom volt
az, amikor Keresztelő János még népének
kegyeseit is viperafajzatoknak nevezi. Ez felelt meg a valóságos
tényeknek. A mérges vipera kis, jelentéktelen
és ártalmatlannak tűnő lény.
De méregfoga van, amin keresztül a halálos
méreg egy cseppje belejut a sebbe. Ez igazolódott
be nagy mértékben a farizeusoknál, törvénytudóknál,
papoknál és főpapoknál. Ezeket a lelki
vezetőket, a kegyesség e vélt példaképeit
valóságos sátáni gyűlölet
töltötte el az Úr iránt. Addig nem nyugodtak,
míg halálra nem adták őt. A külsőképpen
kegyes ember, aki valójában azonban nem akar megtérni,
rosszabb a világ gyermekeinél. Lelke mélyéig
gonosz. Ezt látjuk az áruló Júdás
esetében is.
Keresztelő János idejében ezek a kegyesek
igen magabiztosak voltak. Sokan azt gondolták róluk,
hogy nekik sikerült megtalálniok azt az utat, melyen
védve vannak az eljövendő ítélet
elől. "Ki mutatta meg nektek ezt az utat?"
- kérdezte a Keresztelő. Senki! És mégis,
a legkisebb aggodalmat sem érezték a jövő
miatt. Ilyen az elvakult ember mindaddig, míg meg nem tér.
Azok a kegyesek, akik valóban megtértek és
életük gyökeresen megújult, soha nem olyan
biztosak dolgukban, mint a meg nem tért ember. Néha
még aggodalom is elfogja őket, vajon megállhatnak-e
majd az elkövetkező ítéletben. A bűneit
meg nem bánt ember viszont olyan nyugodtan halad a maga
útján, mintha számára a menny már
teljesen biztosítva lenne. János komor, súlyos
szavakkal tárta e magabiztos emberek elé a rájuk
váró szörnyű jövőt, azaz
az elkövetkező isteni ítélet és
harag tüzét. Ugyanekkor elvett tőlük minden
olyan hamis vigasztalást, amivel a meg nem tért
ember olyan szívesen nyugtatgatja magát: "Hiszen
mi nem vagyunk pogányok! A választott néphez
tartozunk!" Tény, hogy Ábrahámtól
származtak, de nem voltak az ő lelki gyermekei,
hitének örökösei. Azt hitték pedig,
hogy úgyszólván nélkülözhetetlenek
Isten számára. Isten azonban a kövekből
is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.
Nem azok az igazi jó barátok, akik kellemesen
és finoman közelednek hozzánk. Sokkal inkább
azok, akik pillanatnyilag talán még fájdalmat
is okoznak, de ugyanakkor megóvnak attól, hogy örök
halál legyen a részünk.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
