vissza: olvasnivalók
Április 21.

Elveszett és megtaláltatott (I.)


   "Atyám, add ki a vagyonból vámeső részt. "
(Luk 15, 12)   


A tékozló fiú szomorú bukása ott kezdődött el, amikor eltökélte, hogy függetleníti és az atya ellenőrzése alól kivonja magát. Ezáltal belsőleg elszakadt apjától. Az ilyen szabadságra való törekvésekben már ott van a bukás csírája. De tekintsünk csak Jézusra. Egy lépést sem tudott és akart az Atya megkérdezése nélkül tenni. Nem volt egy szava, amit ne az Atyától kapott volna ajándékba és csak azt tette, amire az Atya őt indította (János 5, 19-20). A legteljesebb függő viszonyban volt az Atyával.

A bűn lényegéhez hozzátartozik, hogy az ember nem akar Istentől függni, hanem a saját maga ura kíván lenni. Közben azokat az ajándékokat és erőket, azokat a képességeket, amiket Istentől nyert s amiket neki köszönhet, a bűnös ember a maga tulajdonába veszi. Úgy érzi, hogy azok őt illetik s ő akar azok felett rendelkezni ahelyett, hogy Isten állandó felügyelete alatt sáfárkodna velük. Ez az önállóságra való törekvés különösen az ifjúságban jelentkezik igen erősen. Saját belátásuk és akaratuk szerint akarnak cselekedni. És mivel az ember szíve gonosz, a sötét gondolatok is hamarosan felbukkannak és a gonosz tanácsok és az akarat is hamarosan megmozdul azok megvalósításra. Először a gonosz vágyak csíráznak ki szívében, azután szavakba is foglalja őket s végül tettre kerül a sor.

A tékozló fiú összeszedett mindent és elhagyta az atyai házat, hogy szabaduljon a terhes felügyelettől. Hamarosan lekerült életéről minden szép és elpocsékolt mindent. A tékozló fiú nem akart függeni atyjától, aki pedig szerette őt és csak a javát kereste, most azután függő viszonyba került vadidegen és szeretetlen emberekkel, akik még a disznóknak szánt moslékot is sajnálták tőle. "Elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához." Kérni és könyörögni kellett valami nyomorúságos szállásért és a legalacsonyabbrendű munkáért is. Annak előtte a legínycsiklandozóbb falatokkal traktálta magát, most pedig szívesen megtöltötte volna gyomrát olyan eledellel, mely azelőtt csak utálattal töltötte volna el. Régebben alig tudott eleget tenni a sok társasági meghívásnak, most pedig teljes és szomorú magányba került. Az egykor boldognak tartott, fékevesztett életből csak boldogtalanság lett. Helyzetét, amibe került, bizonyára irtózatos szerencsétlenségnek fogta fel, pedig az előkészítője volt a későbbi boldogságnak.



főoldal | rólunk | alkalmak | olvasnivaló | fiatalok | linkek | eseménytár
Biblia | igehirdetések | képeslapküldés | igeküldés | hírek-újdonságok


Ajánlja oldalunkat!   - - -   Írja meg véleményét!

Copyright © 2005. Minden jog fenntartva.