| |
| Január 16.
|
Nagy áldás egy hivő édesanya
|
"Eszembe jutott a te képmutatás nélkül való hited, amely először nagyanyádban,
Lóisban lakozott, majd anyádban, Eunikében.
"
|
(2Tim 1, 5)
|
A Jézus Krisztus mellett való személyes
döntést kinek-kinek magának kell megtennie.
De mégis nagy dolog, amikor áldott előkészítésként
komoly lelki nevelés előzi azt meg. A gyermeki lélek
olyan, mint a jól felásott talaj, mely jó
és rossz magot egyaránt készséggél
fogad magába. Milyen fontos ezért, hogy a gyermeki
szív jó kezekbe kerüljön. Megbotránkoztatni
egyet is ezek közül - Jézus szerint - a legnagyobb
bűnök egyike (Máté 18, 6). A gyermek-
és ifjúkorban szerzett benyomások többnyire
az egész életre kihatnak.
Timótheus atyja pogány ember volt. Anyja azonban
zsidó, tehát olyan valaki, aki előtt az isteni
kijelentés nem volt idegen. Az édesanyáknak
különösen nagy hatásuk van gyermekeikre.
Nagy a feladatuk, de nagy a felelősségük is.
A gyermekek gyakran követik anyjuk nyomdokait. Ebben a két
asszonyban képmutatás nélkül való
hit lakozott. Tehát nem hangulat volt számukra
a hit, hanem valódi, tiszta, odaadó bizalom Isten
iránt. A gyermekek érzékenyek az ilyen dolgok
felismerésében. Valaki ezt mondta egyszer: "Édesanyám
valósággal élő Biblia volt számunkra.
Benne láttuk megtestesülve és életté
válva, amit az Ige tanít." De sok esetben mennyire
mást látnak és hallanak gyermekeink! Panaszt,
megszólást, veszekedést, átkozódást,
sikamlós beszédet. Vagy pedig nyugtalan légkört
és sötét tekinteteket. Csoda, ha az ilyen gyermekek
lelke korán homályossá és komorrá
válik? A gonosz és rút kerül bele s
az ott erjed és tovább hat. Ugyanakkor a nagymamák
babusgatják, kényeztetik őket s a gyermeki
lélekben összecsapnak, egymás ellen dolgoznak
a különféle hatások. - Timótheus
esetében az anyai és nagyanyai nevelésnek
egy közös célja volt: úgy nevelni fel
ezt a kisfiút, hogy Isten gyermekévé legyen.
Pál első missziói útja során
mindhárman a Jézus Krisztusban való élő
hitre jutottak. S bár az anya tisztában volt a veszélyekkel
is, fiát odaadta kísérőül az
apostol mellé annak második missziói körútjára.
Nem akarta fiát mindenáron önmagának
megtartani. S éppen ezért nem veszítette
el, hanem mint Jézus Krisztus áldott és eredményes
bizonyságtevőjét kapta vissza.
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
