| |
| Július 12.
|
Nevelő kegyelem
|
"Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva
az istentelenséget és a világi kívánságokat,
mértékletesen, igazán és szentül
éljünk a jelenvaló világon.
"
|
(Titus 2, 11-12)
|
A gyógyító vagy megmentő kegyelem
nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba
nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt.
A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a
Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész
terhét egyszerre elveszi, "egy napon",
mint ezt már a próféta is megmondta (Zak
3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem. Ennek a munkája
egész életünkben folyik. - Az Úr "elfordítja
Jákóbtól a gonoszságokat és
ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm
bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát
elveszi a bűnadósságot.
Istennek van egy másik szövetsége, amikor
rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett
népének minden szentségtelen vonását
is eltörli. Ettől a szándékától
Ő el nem tér. Nem nyugszik, míg odáig
el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán
és szentül éljünk ezen a világon.
Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének
készségesen és engedelmesen alávessük
magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét
és a még rejtett világi kívánságokat
is.
Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez.
Azelőtt a világ kívánságaival
együtt természetes otthonunk és életelemünk
volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek
érezzük, ami idegen a Lélekben új ember
számára. A kegyelem tanít meg bennünket,
hogy fegyelmezetten éljünk és az óember
kívánságaival és szenvedélyeivel
ne jusson érvényre. Tulajdonképpen nem mi
uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének
engedelmeskedünk. A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő
legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk
igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és
mindenkinek megadjuk a magáét.
A kegyelem istenfélő, szent életre is
nevel. A külső élet szétszórtságából
csendességbe visz, int bennünket az Ige által
és az imádkozás által, hogy maradjunk
kapcsolatban, erős közösségben az Atyával
és a Fiúval, mert minden ebből fakad. Mértékletesen
(fegyelmezetten), igazán és istenfélő
módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen,
igazságtalan és istentelen világon valóban
nagy dolog.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
