vissza: olvasnivalók
Július 12.

Nevelő kegyelem


   "Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. "
(Titus 2, 11-12)   


A gyógyító vagy megmentő kegyelem nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt. A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész terhét egyszerre elveszi, "egy napon", mint ezt már a próféta is megmondta (Zak 3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem. Ennek a munkája egész életünkben folyik. - Az Úr "elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát elveszi a bűnadósságot.

Istennek van egy másik szövetsége, amikor rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett népének minden szentségtelen vonását is eltörli. Ettől a szándékától Ő el nem tér. Nem nyugszik, míg odáig el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ezen a világon. Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének készségesen és engedelmesen alávessük magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét és a még rejtett világi kívánságokat is.

Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez. Azelőtt a világ kívánságaival együtt természetes otthonunk és életelemünk volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek érezzük, ami idegen a Lélekben új ember számára. A kegyelem tanít meg bennünket, hogy fegyelmezetten éljünk és az óember kívánságaival és szenvedélyeivel ne jusson érvényre. Tulajdonképpen nem mi uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének engedelmeskedünk. A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és mindenkinek megadjuk a magáét.

A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad. Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.



fõoldal | rólunk | alkalmak | olvasnivaló | linkek |
Biblia | igehirdetések |

Ajánlja oldalunkat!   - - -   Írja meg véleményét!

Copyright © 2020. Minden jog fenntartva.