| |
| Október 8.
|
A becsvágy szomorú példája
|
"Diotrefes, aki elsőséget kíván köztük, nem hallgat ránk. Gonosz szavakat fecseg
ellenünk ...
"
|
(3 János 9-10)
|
A kis-ázsiai gyülekezetben két vén
(presbiter) volt. Az egyik Gájus, az önzetlen szeretet
embere, akit János apostol dicsér, Diotrefes a másik,
aki becsvágyában az első akart lenni és
akit határtalan önszeretet uralt. Sajnos, ma is sok
követője van a keresztyének körében
Diotrefesnek. Nem tűrnek meg senkit maguk mellett, nem engednek
senkit maguk elé. Még János apostolt sem
engedte érvényre jutni Diotrefes és nem engedte,
hogy valaki is beleszóljon a dolgokba. Ő maga gonosz
szavakat fecsegett a tiszteletreméltó apostolra.
Olyan merész volt, hogy lealacsonyította és
kritizálta Jézus tanúját, sőt
rágalmazta őt. Jogtalanságában és
uralomvágyában, nagy elbizakodottságában
odáig ment, hogy azokat a gyülekezeti tagokat, akik
az apostol tanítását kívánták,
kirekesztette a gyülekezetből.
A gőg és uralkodási vágy már
végtelen sok gonoszságot okozott. Azokban talál
helyet, akik önmagukkal vannak eltelve és megkövetelik,
hogy mindenki hozzájuk igazodjék. Másoknak
utasításokat adnak, zsarnoki módon parancsolnak,
mint Diotrefes. Aki uralomvágyuknak útjában
áll, azt lekicsinylik és bemocskolják. Általában
szívesen mondanak másokról kellemetlen dolgokat
azért, hogy így saját magukat előtérbe
tolják. Mások hibái után nyomozódnak,
közben pedig feszülten figyelik, mit beszélnek
róluk. Ajtajuk a besúgók és hírhordók
számára mindig nyitva áll. Akí személyüket
sérti, felségsértést követ el.
A lelkeket magukhoz akarják vonni és féltékenyen
őrködnek, nehogy valaki bepillantást nyerjen
dolgaikba. Barátjuk csak az övék legyen, rajtuk
kívül mást ne szeressen, mert az irigységet
és féltékenységet vált ki belőlük.
Ezek a lelkileg össze nem tört emberek maguk is boldogtalanok
és másokat is azzá tesznek. Nyomást
gyakorolnak az emberekre és teherré válnak;
kritizálnak és végül is elszigetelik
magukat. Az önszeretet "krónikus gyulladásában"
szenvednek. Az ilyen becsvágyó emberekről
beszél az Írás, amikor a keserű gyökérre
utal, ami békétlenséget támaszt a
hívő keresztyének között. A békétlenség
és tisztátálanság kiapadhatatlan forrásai
ők, ezért mindig zavart keltenek, kárt okoznak.
Adja Isten, hogy idejében felismerjük és kerüljük
az ilyen veszedelmes mérget (Zsid
12, 15)!
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
