| |
| December 7.
|
Mindenkor és mindenért hála
|
"Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak
nevében!
"
|
(Ef 5, 20)
|
Isten gyermekeire a hálaadás jellemző.
Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg
valamit. Magától értetődően
elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem
kívánságuk vagy elgondolásuk szerint
történik valami. A kérő imádság
általánosabb. A nyomorúságban olyanok
is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak
tudni róla. Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz,
akik könyörületért Jézushoz kiáltottak,
de a hálaadást már elfelejtették.
Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr!
Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és
azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen
elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek
okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére
tesz velünk. A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek
valóban örömet szerezhetünk. Csak ennyit
kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak
vagyunk.
A hála egyúttal Isten új kegyelmének
megtapasztalására is módot nyújt.
"Aki hálával áldozik, az dicsőít
engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom
meg Istennek szabadítását" (Zsolt
50, 23). Csodálatos erő rejlik a hálaadásban
és dicsőítésben (2 Krón 20,
21-26). Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és
gonosz gondolatok eltűnnek, ha elkezdjük dicsérni
Őt és hálát adunk neki. A hálátlanság
útján megszegényedünk, a hálaadásban
mindig gazdagabbak leszünk. - "Hálát
adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus
Krisztus által lehetséges ez. Csak őáltala
ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben
is az áldásokat. Ezek mind mélyebbre visznek
az Atyával és a Fiúval való közösségbe.
Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan
felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal
a hálaadás. A veszély pillanatában
is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy
éppen a fájdalmas tapasztalatok útján
nyertünk jó gyümölcsöket. Az örökkévalóságban
mindenképpen hálát adunk majd a nehéz
időkért. A hála és imádat mennyei
foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása
hallatszik. Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást,
hogy majd az örökkévalóságban teljes
és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent
dicsőítő kórusba. Ha a lelkünket
nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval:
"Ébredj fel lant és hárfa!"
Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy
hálát tudjunk adni neki mindenért.
|
|
|
|
A kiadványt az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió engedélyével tettük közzé.
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
