vissza: olvasnivalók
Január 21.

AZ ÜDVÖSSÉG REMÉNYSÉGE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,18-25

18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.




"Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység, hiszen
(Róm 8,24)

Az üdvösség már jelen van és az üdvösség még a jövőben valósul meg. Már meg vagyunk váltva és még reméljük a megváltást. Ha a megváltáson azt értjük, hogy bűneinkre bocsánatot kaptunk, akkor a megváltás jelen van. "Meg vagy váltva?" Igen, meg vagyok. De még ki vagyunk szolgáltatva a fájdalomnak, meg a halálnak, és még mindig könnyen bűnbe esünk. "Meg vagy váltva?" "Remélem, meg leszek." Az üdvösség jövő is. Ne felejtsd el, a reménység, amit lát valaki, nem reménység. Jobban megértjük ezt a helyzetet, ha úgy gondolunk a bűnbocsánatra, mint ami Isten országa gyümölcsei közül az első. Mivel Jézus eljött a világba, az "Ország" erői már működnek. De még nem alakult meg a maga teljességében. Erre még várnunk kell, amíg Jézus újból eljön.
Az lesz a mi teljes és végleges megváltatásunk.
Az embernek nem szabad túl keveset remélnie ebben az életben Krisztus Lelkének hatásától. Ha Krisztuséi vagyunk, bűneinkre bocsánatot nyertünk és tudunk jót cselekedni. A bűn nem uralkodik többé rajtunk. Krisztus uralkodik rajtunk Lelke által. Szívünk megváltozott.
Ugyanakkor az embernek nem szabad túl sokat remélnie a keresztyén élettől a jelenlegi világban. Nem az életünk fogja bebizonyítani nekünk, hogy meg vagyunk váltva. Ez a bizonyosság mindig rajtunk kívül van, ti. Jézus Krisztusban. Az üdvösséget még csak hit által ragadjuk meg. Más szavakkal: reménységben élünk. És a reménység a jövőre vonatkozik.
Ez az a feszültség, amely szükségszerűen jelen van minden keresztyén megtapasztalásban: a mienk már, de még nem a mienk. Miért? Mert Isten országa már eljött és még nem jött el a maga teljességében. Ezért még komolyabban imádkozunk: "Jöjjön el a te országod!" Vagy így: Uram, teljesítsd reménységemet. Siettesd azt a napot, amikor látássá válik hitem.
Amikor ezt teljes szívedből tudod kérni, akkor valóban keresztyén vagy.



fõoldal | rólunk | alkalmak | olvasnivaló | linkek |
Biblia | igehirdetések |

Ajánlja oldalunkat!   - - -   Írja meg véleményét!

Copyright © 2021. Minden jog fenntartva.