| |
| December 7.
|
AZ ENGESZTELÉS NAPJA
|
A mai napon olvasandó igeszakasz: 3Móz 16,20-22
|
20 Ha elvégezte az engesztelést a szentélyért, a kijelentés sátráért és az oltárért, vezesse oda az élő bakot. 21 Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy odarendelt emberrel a pusztába, 22 hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy távol eső földre. Így küldje el a bakot a pusztába.
|
|
"Akkor a Krisztus vére, ... mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek."
|
| (Zsid 9,14)
|
 Azok a zsidók, akik nem fogadják el az Úr Jézust, továbbra is
megünneplik a Jom Kippur-nak nevezett napot, azaz az "Engesztelés
Napját". Ez volt az esztendő egyetlen napja, amikor a főpapnak szabad
volt bemenni a szentek szentjébe, hogy meghintse vérrel a kegyelem
trónusát.
Ha teljes képet akarsz magadnak alkotni az engesztelési szertartásról,
akkor olvasd el a 3Móz 16 fejezetét néhányszor. És ha látni
szeretnéd, hogy ez az ősi ceremónia hogyan teljesedett be Krisztus
által, akkor olvasd el a Zsid 9 részét.
Az Engesztelés Napján két kecskebakot használtak fel. Az egyiket
megölték, és a főpap bevitte annak vérét a szentek szentjébe. Ez
volt az a vér, amely elfedezte a nép vétkét Isten tekintete elől,
jelképezve Krisztus vérét, amely úgy elfedezi bűneinket, hogy soha
többé nem leszünk bűnösök Isten előtt. Most már lelkiismeretünk
megtisztult, és szolgálhatunk az élő Istennek.
A másik kecskebakot ott tartották a szent sátor bejáratánál, amíg a
főpap ki nem jött, és rá nem tette kezeit annak fejére. A főpap
Izráel egész népe képviseletében járt el, amikor megvallotta a nép
bűneit. Ezzel átruházta a bűnöket erre az állatra. Ezt a második
kecskebakot rendszerint "bűnbaknak" hívjuk. Még ma is használjuk ezt a
kifejezést olyan emberre alkalmazva, aki magára vállalja a
felelősséget. Ez a kecskebak nem csupán viselte a felelősséget, hanem
el is vitte magával a vétket, mégpedig messze-messze a pusztába, az
embereknek pedig, akik elzavarták, meg kellett bizonyosodniuk afelől,
hogy soha többé nem térhet vissza.
A két kecskebak együtt képezi Jézus megváltó munkájának modelljét.
Az ő vére elfedezi a mi bűneinket Isten tekintete elől, ugyanúgy,
ahogy azt az első kecskebak tette. Ő hordozta a mi törvényszegéseink
terhét. És elvitte azokat - el, messze-messze. Jézus lett a mi
bűnterhünk hordozójává. Minden megvallott bűnünk az ő vállát
nyomta. És amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire vitte
el Jézus a mi vétkeinket tőlünk.
|
|
|
|
|
Kiadó
és jogok...
|
Észrevétel, javaslat...
|
|
|
